Miért éppen Alaszka? Kérdezték ezt tőlem sokan és teljesen jogosan… Mióta itt vagyok én is sokmindenkitől megkérdeztem. Miért jön ide a legtöbb ember? Mi ebben az államban a legvonzóbb?
A válasz igazából kicsit furcsa. Furcsa, mert nem a kultúra vonzza ide a látogatókat, sőt nem is – közvetlenül - az érintetlen természet, hanem a sport. A horgászat és a vadászat! Be kell ismerni, hogy valóban mindkettőhöz elég jó alapot szolgáltat ez a vidék, de nem túl behatárolt ez így? Vagy csak én látom annak? Csak én nem látom az őszinte és világos értelmet amögött, hogy elrepüljek a világ egyik eldugott csücskébe – teszem hozzá nem kevés pénzért - és eltöltsek 7-10-14 napot úgy, hogy reggeltől estig a botomat lógatom a vízbe, vagy szarvasagancsot lesek? Nem marad ki így egy csomó minden?
Természetesen nem vagyunk egyformák és ez így van jól. Van akinek ez kikapcsolódás, hiszen nem ezt teszi a hétköznapokban… De valóban kikapcsol az, ha folyamatosan lefoglaljuk magunkat valami mással? Biztos, hogy ugyanúgy tudjuk értékelni a SZABAD időt, hiszen így igazából nem is az… Vagy mégis?
A legtöbb erre kószáló az amerikai nép közül való, nekik persze ez mást jelent. De rengeteg sportturistával találkoztam a nagy Európából. Iderepül, kifogja a jövő évet is és hullafáradtan hazaszárnyal. Nincs kitekintés, max egy kötelező maciles… Nem beszélve a teljesítménykényszerről, ami viszont nem marad otthon… Minden este arról megy a sztorizás, hogy ki fogta a nagyobb halat, másnap ki hol horgonyoz le és mennyivel előbb megy ki, hogy nehogy elmulassza a lehetőségét, hogy aznap ő legyen a ’nap horgásza’… Kívülről nézve az egész egy tragikomikum. Kicsit mulatságos, mert egy olyan dolog hozza lázba az embereket, ami a helyiek szemében a puszta létfenntartást szolgálja és a napjaik teljesen átlagos – szinte már unalmas - része. Tragikus, mert egy rendkívül gyönyörű, gazdag és egyedülálló természeti egyvelegnek vagyunk a közepén és a legtöbb képen mégis ’csak’ a kifogott halak és az elejtett vadak köszönnek vissza…
Furcsa kettőség ez, hiszen minden gazdaságnak jól jönne egy ilyen horderejű vonzerő. Legalábbis a kishazánknak mindenképpen. Az alaszkai oldalról vitathatatlanul jogosnak látom ráépíteni az idegenforgalmi stratégiát erre a lábra, de mégis jó lenne, ha az utas oldalról az utazás elsődleges motivációja mégiscsak az utazás maga lenne; a megismerés, a részévé válás, a látottak tekintetében való újrapozícionálás… Vagy ez megint egy túl idealista elképzelés?
