HTML

Ralaszka

A rafrika.blog.hu után szabadon...

Friss topikok

Címkék

A vadonba bele...

2011.07.19. 08:02 tokivagyok

ekwok

'Jézusom, itt leszállunk?'

És igen. Azt mondták, hogy pár évvel ezelőtt frankó kis leszállópályát építettek a községbe, úgyhogy én gondoltam, hogy majd rádió ide, meg oda, meg kifutópálya, meg integető ember, meg piros szőnyeg, meg pom-pom lányok. Ja, persze! Mindenesetre azt álmodni sem mertem, hogy – nagyjából - egy salakos focipályán landolunk, ahol van egy darab szélzsák, meg vagy 89 millió szúnyog. Pedig de.

Mindenki túlélte! Vagyis én éppenhogycsak, mert továbbra is jelentős kávéhiánnyal vívtam élet-halál harcot.

Miután aztán a gép hasából, szárnyából, elejéből, hátuljából kibányásztuk a kutya utolsó plüssmaciját is és gondosan visszatuszkoltuk a kilazult csavarokat, útjára bocsátottuk a civilizációval való utolsó kapcsunkat…

Egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert mióta hazatértem Afrikából csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy újra ’csend’ legyen. Hogy újra halljam a gondolatokat, hogy újra érezzem, hogy élek, hogy újra az töltse meg a pillanatokat, ami van és ne az, ami kellene legyen…  És itt tényleg nincs ’zaj’… A külvilág nagyon messze van és a hozzákapcsolt komfortok úgyszintén… Ellenben sír is, mert itt a hihetetlen érzelmi szabadság ára egy óriás fizikai béklyó. Tökéletes izoláció, rendkívül kevés szabadulási lehetőséggel. Itt valóban nincs menekvés! Nem lehet elszökni se magunk, se a körülmények elöl.

Nincs infrastruktúra, nincsenek utak, nincs összeköttetés. A helyváltoztatásra jelenleg két alternatíva létezik: az egyik a repülőnek hívott pokoljáratok, a másik a motorcsónak. (Természetesen télen befagy a folyó, akkor a hójárgányokkal vagizik mindenki). Az előbbinél a garantált és fokozott közvetlen életveszély még jó drága is, míg az utóbbinál inkább csak kis távok megtétele javasolt.

Ekwok közösség nagyjából 100 főt számlál, nagyjából ugyanennyi kutyát, jónéhány madarat, egy egész saskolóniát és a világ szúnyog populációjának a 92,3%-át. A medvéket és a környéken grasszáló jávorszarvasokat az utolsó számlálásból kihagyták. Ja igen, van még jó sok hal is, néhány egér (tuti csak ezért nincs itt elefánt J) , fürge mókus és rókakoma. Egyszóval vadon.

A főként Yupik eszimó lakosság nagyjából 50 összetákolt kulipintyóban húzza meg magát nagy szolidan és próbálkozik a létfenntartással. Mert errefelé ez az egyetlen cél. A lehetőségek rendkívül korlátozottak, mind iskola, mind munkahely, mind jövőkép tekintetében. Az élet a természettől függ. Az állattenyésztés, a növénytermesztés lehetetlen egyrészről az időjárás, másrészről pedig a vadállatok csillapíthatatlan étvágya miatt. Amit kifogsz, vagy lelősz, vagy ami konzerv formájában túléli a repülőutat, az van… Se piac, se bolt, se multiplex…

Nagyon érdekes megélni ezt a fajta elzártságot az Egyesült Amerikai Álomország határain belül. Szinte egy elfelejtett része ez az Államoknak. A vonzás és taszítás furcsa szimbiózisa található ezen a vidéken, ahol a nyugalom és a kilátástalanság édes-savanyúvá teszi a mindennapi életet. Nekem jó így, de vajon nekik is?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ralaszka.blog.hu/api/trackback/id/tr753079073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása