Nekiindultam Alaszkának. Körberepültem a fél világot, hogy eljussak abba az államba, amiről maximum az arany, a lazac és a medvék jutnak az épeszű ember eszébe. Meg talán az, hogy hideg van. Mert hideg az bizony van! Na jó, felvállalom Sandra Bullock Nászajánlat filmjét is J, de számomra igazán mégiscsak az - még Afrikában látott - Into the Wild volt inspiráló.
Alaszka az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb és legritkábban lakott állama. 1959 óta hivatalosan a 49. hozzátartozóként referálják, bár már 1867-ben megvásárlásra került az Orosz Birodalomtól. A tranzakció költsége 7,2 millió dollár (mai értéken ez nagyjából 120 millió lenne), ami szinte nevetséges még akkor is, ha tudjuk, hogy akkoriban ez még ’csak’ egy hatalmas földterületnek számított. A borsot az törte az oroszok orra alá, amikor kiderült, hogy Alaszka bizony egész jól áll természeti kincsek terén. Naperszehogy orosz barátaink azóta is próbálnák visszaszerezni… J
Engem azonban se az arany, se az olaj nem érdekel különösebben - ha véletlenül egy fél kilós aranyrögbe botlanék azért azt nem hagynám ott J -, sokkal inkább a vadon hívószava volt vonzó számomra. Az érintetlen tundra, az eszkimó kultúra, az amerikai fejlettség és az alaszkai elszigeteltség paradoxonja.
Mikor leszálltam a repülőről Anchorage hatalmas városában, először azt gondoltam, hogy ’na ezt jól megszívtam!’. Amerikai kisváros, csak hideg van. Na ezért nem kellett volna ennyire messzire utazni. Majd amikor felszálltam a hatszemélyes mini-lélekvesztő-bokorugróra - harmadmagammal, egy pilótával és egy kutyával együtt – éreztem, hogy mégsem annyira nagy a baj. J Kényelmesen befészkeltem magam a másodpilóta ülésbe, igyekezve ellenállni a gyermeki kísértésnek, hogy minden gombot és kapcsolót kipróbáljak, feltettem a fejhallgatót és élveztem az utazást… Persze örültem volna, ha valaki megkérdezi, hogy kérek-e teát, vagy kávét - ugyanis a tízórás időeltolódás sötét karikaként hagyta nyomát a szemem alatt -, de jelen körülmények között max a kutyus ölembe csöpögő nyálát kaphattam útravalónak.
Meg kell valljam becsülettel, hogy azért nem bánkódtam sokáig! Alaszka tényleg gyönyörű! Fantasztikus színek, mindenhol kicsi(nek tűnő) tengerszemek, furcsán kanyargó folyók, és a végeláthatatlan tundra. Lenyűgöző… Legszívesebben le se szállnék, csak felülről szemlélném az alaszkai természetet (mert lent ugye hideg is van J). Iliamna-tó elképesztő vízmennyisége, Kodiak kis szigete, Mount McKinley távoli sziluettje… Minden van! Kék az ég, zöld a föld, havasak a csúcsok. Magasság, mélység. A föld, víz, levegő alaszkai kínálata valóban legendásan rabul ejtő…
Csak hideg van! Lehet, hogy már említettem?! J
Az biztos, hogy - az afrikai példából nem tanulva (bár ugye ott meleg van J) - újfent sikerült szarvashibákat elkövetnem a bőröndöm bepakolásánál! Éreztem, hogy - akaratom és elképzeléseim ellenére - valószínűleg szarrá fogok fagyni! J
De itt vagyok és ha fogvacogva is, de a vadon akkoris az enyém lesz!
